Egy kisember napjai

 Tegnap megkapta Hanga a 4 hónapos oltásokat, és mondhatom igen zokon vette. Sajnos már megismerte a Doktornénit és egyből bömbölésbe fogott...Hozta a formáját, csak 700 grammot hízott :) A napjaink némaságban telnek, szó szerint, beteg vagyok 3 napja, és a lehető legkevesebbet beszélek nehogy elkapja a Cukesz. Reméljük a legjobbakat...

 Ma különösen jó kedve van, talán az új csajos ruha teszi ? :D 

Már megint eltelt egy hónap, csak kapkodom a fejem. Hangacuka ma 4 hónapos :) A súlyáról nem tudok pontos adatokat, mert csak a jövő héten megyünk a doktornénihez, de az biztos hogy nagyon nehéz. Kinőtte majdnem az összes ruháját, jöhetnek a 68-as darabok, amiből elég rosszul állunk, úgyhogy lassan ruhabeszerző körútra kell mennem. Valljuk be őszintén, ez nem esik nehezemre, imádok Hangucinak vásárolni, legyen szó rugdalózóról vagy csak egy egyszerű pelenkáról :) Még mindig csak anyatejet eszik és iszik :) bár már nagyon várom hogy finom gyümölcsöket kóstolgathasson, de erre még 2 hónapot várni kell. Az éjszakáink elég kaotikusak, nem tudni mikor ébred és meddig nyafog, néha órákon át nem hagy minket aludni, és persze kitudjamibaja ilyenkor. Egyre jobban imád hason lenni, már nem akar a hátára fordulni, most éppen az ellenkező forduláson ügyeskedik, és már majdnem megy neki. Evés után hosszasan beszélget az ölemben, mélyen a szemembe néz ilyenkor nagyon kedves dolgokat mondva, kár hogy még nem értem pontosan...Az esti szertartások is megváltoztak, mivel már nem bír egyhelyben maradni a pelenkázón, fürdés után irány a nagyágy, ahol a masszázs alatt kiterül, majd hatalmas sírásban tör ki, mert esze ágában sincs felöltözni. A kiskádban már alig fér el, és óriási csapkodásokkal teszi élvezetesebbé számunkra a pancsolást.

 Ma egész délelőtt azon gondolkoztam menjünk e sétálni...Nagyon szép idő volt, csak úgy ragyogott a hó a napsütésben. Végül délutánra meggyőztem magam, hogy Hanga babakocsija kibírja ezt az extrémsportot is. Hát nem tévedtem, kibírta. De amint elindultunk, már a kapu előtt óriási hóakadályba ütköztünk, és valószínűleg elég vicces látványt nyújthattam amint mepróbáltam kievickélni a fél méteresre összetorlódott hókupacból. Szerencsére nem látott senki, csak a szomszéd mandulafán üldögélő dolmányos varjúpár. A továbbiakban szintén kalandos utunk volt, ha elhaladt mellettünk egy autó, bevetődtünk a legközelebbi hókupacba. De a jég ellen nagyon hasznos volt a bébimobil, több seggrecsúszástól menekültem így meg :)

 A gömb nagyon érdekes dolog. Főleg ha átlátszó, főleg ha lötyög benne valami folyadék, és főleg ha még egy sziget is úszkál benne teknőssel a tetején. Először hasonfekve odaügyeskedjük magunkhoz (a gömb gurul, tehát könnyű a dolgunk), jól megnézzük (a gömbök szép színesek), megnyaljuk (a gömbök rendkívül jóízűek tudnak lenni) és végül megpróbáljuk bekapni :P

 Amikor Csodabogi még egészen picuri volt a pocimban, mindig úgy hívtuk mint amekkora valamire éppen hasonlított a mérete. Először mákszem, aztán rizs, és 10 hetesen már kiérdemelte a Bab megszólítást. Később a Baba megszólítás is lerövidült Babnak, így már kétszeresen indokolt volt a Babság. Sokáig hívtuk így, néha még ma is előkerül ez a becenév, főleg hogy már elfoglalta helyét a babzsák fotelben. Szemmel láthatóan nagy élvezettel trónol benne Döbrögi kisasszony :)

 Mostanában esze ágában sincs felkelni. Hajnalban elfoglalja Apacuka helyét, és még órákig képes lustálkodni. Persze gyakran én is ott felejtem magam :)

 Eddig nyugodtan üldögélt a pihenőszékben... Leggyakrabban a konyhapultra teszem, hogy nézhesse amint főzök, vagy rendkívül érdekesen mosogatok grimaszolva, hogy necsak én élvezzem a mosogatást, hanem ő is :D Eszembe sem jutott hogy kikívánkozik a leskelődőhelyről, aztán egyik nap odanéztem, és már majdnem sikerült kihomorítania. Szóval ezek után csak bekötve...Hangát nem különösebben zavarja az új helyzet, bár nekem még nem sikerült megszoknom, tegnap így próbáltam kiszedni, és nem értettem hogy hízhatott ennyit ez a gyerek fél óra alatt. Aztán mikor jött velünk a szék is, észbe kaptam :)

Összetevők :)

• reggeli bevásárlás gyönyörű hóesésben
• hóember építés
• cinke és őszapó-lesés az ablakból
• kirándulás a tónál, befagyottvízesésnézéssel
• palacsintasütés és mindmegevés

Mindez Hanguci és Apacuka társaságában, tökéletes :D

Már lassan egy hete, hogy nem alig alszunk éjjel. És ez nem az a bizonyos többesszámban beszélés ami azt anyukáktól megszokott - mint például "fáj a hasunk", "már alig sírunk" és "lassan fél évesek leszünk" - és vajmi kevés köze van az anyuka hogylétéhez, hiszen a gyerekről van szó, de automatikusan többesszámban közlünk mindent. Néha nálam is becsúszik egy-egy "jajdeügyesekvagyunk", de azért igyekszem nem feszegetni a "megintbekakiltunk" határait. Jól is néznék ki, egyszerre a gyerekkel?! Visszatérve a témához, tényleg egyikünk sem alszik jól mostanság, Hanga rengetegszer követeli a bögre tejet :), és sikítva felsír. Hosszas gondolkozás és vajonmilehetezés után rájöttünk, hogy valószínű elkezdett jönni a foga. A tejfogakat köztudottan a fogtündér viszi el, de vajon ki hozza? Erről biztosan azért nem beszélnek, mert a felnőttek azt hiszik, hogy a párhónapos kisbabának nem kell magyarázni, hogy ugyan már hogyan került az a fehér rizsszem a szájába. Pedig kell...nagyon is értenek ők már mindent, szóval úgy döntöttem nálunk a fogtündér hozza is, viszi is az apró hófehér gyöngyöket :)

 A délutáni sétát mégsem lehetett megúszni, hiszen kisütött nap, és akkor rohanni kell, nehogy elbújjon mire kiérünk. Nem vagyok valami babonás alkat, a macskákat is szeretem, még ha fekete akkor is, még ha átmegy előttem akkor is. De ha kettő megy át, többször, és felváltva, egymást és Hangacuka hűdezöld járgányát is megkerülve...ez már jelenthet valamit. Lehet hogy veszek egy lottót :)

  Ha nagy a hideg, ne vigyük ki a gyereket, hanem jól szellőztessük ki a házat- hangzik az ismert tanács a Védőnénitől. Mi is lehetne jobb séta helyett mint egy jó nagy szellőztetés? Főleg ha meg sem kell mozdulni, még pizsamában vagyunk, Anyacuka jól betakar és még a nagyágyba is lehetőség van bejutni :D

Hétvégén Hangának látogatója akadt, a másfél éves Ábel. A kezdet elég zajosra sikeredett, Ábi az egyik szobában sírt, Hangamaci a másikban sikongatott. Miután lenyugodtak a kedélyek - Ábi kiment sétálni majd megnyugodva bejött, Hanga pedig elaludt majd felébredt - megtörtént az összeeresztés :) Hanga még sohasem találkozott kisgyerekkel, és teljesen le volt nyűgözve. Hasra fordítottuk, és a megszokott rúgkapálás és azonnalhátravisszafordulás helyett megbabonázva szemlélte Ábelt, aki mindenáron fel akart jutni az ágyra. Szóval kijelenthetjük hogy jól sikerült a találkozó, ebből még lehet valami... :D

Ma újból meglátogattuk a fejlődésneurológiát, ahol gyakran tiszteletünket tesszük mert muszáj...Hangának az ég világon semmi baja, ezt már többször írásba is adták, de mivel bekerültünk a rendszerbe egy lustafejemelés miatt, jól ottragadtunk. De legalább megnyugtatnak azzal, hogy havonta !!! legépelik írógéppel !!! hogy fejlődésneurológiai eltérés nincs, a gyermek egészséges :) A kedves őszhajú doktornéni úgy bánik a mi kis Zabpelyhünkkel mintha egy angyalka lenne, olyan finoman fogja meg amire még én sem lennék képes :) Ennek következtében magához sem tér a vizsgálat alatt, és jóízűen alszik tovább hazafelé a hordozóban. Megörökítettem az első útján is, mikor hazahoztuk a kórházból a kis pálcikaemberkét, és ma is ahogy édesdeden alszik a mi egyáltalánnempálcika Hógolyónk ...

 Alig egy hete írtam a háromhónapos összefoglalót, és máris annyi minden változott. Már nem szeret tükörbe nézni, ha közelítünk leszegi a fejét és inkább a kezeit bámulja. A rötyögések egyre nagyobb méreteket öltenek, hétvégén Ági mamáékat szórakoztatta legalább egy órán keresztül. Hihetetlen milyen gyorsan történik minden: ma reggel teljesen tudatosan odanyúlt a zörgős könyv felé és megragadta, aztán bosszankodott amikor nem érte el újból. Hasonfekvés közben egy éppen felszálló Boeing 787-esre hasonlít :) A haja sem a régi már, egyre hosszabb és nem olyan tüsi, úgyhogy muszáj volt még utoljára megörökíteni a még tüskés kobakot. Ha így folytatja nyárra derékig érő sörényt növeszt :)

Még újszülött korában kapta barátainktól Hanga Márton ludat, de eddig nem sokra becsülte szegény szárnyast. Pár napja azonban újra előkerült a játékok sűrű erdejéből és egyből puszi pajtások lettek, szó szerint :) Minden porcikáját megkóstolta ma reggel, alig győztem fényképezni.

 Ma túlestünk a 3 hónapos oltáson és súlymérésen. Jól gondoltam én hogy sokateszikezagyerek, kiderüt hogy 1 hónap leforgása alatt felszedett pont 1 kilót. Hát szabad ilyet??! Persze neki mindent szabad, de azért a Doktornéni is megjegyezte hogy: "Anyuka próbálja visszafogni". Anyuka próbálná, de hogyan? Egyébként is, ma már ketten leanyukáztak. Ezt is meg kell szokni annak, aki gyerekszülésre adja a fejét, innentől már csak ez a megszólítás jár. A gyerek bezzeg Hanga baba, én meg csak az Anyuka...Na nem baj, a saját orvosom azért a nevemen szólít, remélem...

Apacuka kéthetes itthonléte után, ma megkezdődtek a hétköznapok Hangával. Jó volt ez a karácsony, de már kicsit hiányoztak a kettesben töltött napok. Próbálunk visszatérni a régi napirendhez. Jól esett babakocsit tolva egyedül bóklászni a völgyben, csendben nézni ahogy alszik. Megvan ennek is a hangulata, aztán persze pár hét múlva hiányozni fog a nyüzsgés. A karácsonyfát hétvégén visszaköltöztettük a kertbe nehogy baja legyen, és így olyan fura a ház. Hiányolom a karácsony nyomait, úgyhogy ma mézeskalácsot sütöttünk, jól jön az karácsony után is :) és így újból ünnepi illatok terjengenek a házban. Na meg az is rásegít, hogy tegnap kaptam egy cd-t karácsonyi dalokkal, amit eszembe sem jut eltenni amíg párszor meg nem hallgatom... 

Hanga ma hivatalosan is 3 hónapos lett. Mi mindig hetekben számoljuk, szóval a mi időszámításunk szerint már karácsonykor betöltötte, de úgy elrepült ez a pár hónap hogy észre sem vettük...

Összegzek :)

Már lassan kinövi a 62-es ruhákat, még mindig imád enni, de azért elnézelődik közben és néha nagyokat mosolyog mintha megköszönné hogy etetem. Igaz, általában a böfi szünetekben visít, hogy azonnal tegyem vissza hiszen még nem fejezte be az evést. Naponta hét-nyolcszor eszik, ha jó éjszakája van csak egyszer kelünk, legtöbbször azonban kétszer. Nagyon ritkán sír fel ha éhes, mert már a mocorgásra ébredek mint egy szuperérzékeny szenzor :)

Ha ébren van: imád a tükörben bohóckodni, ha bírnám egész nap ott állhatnék vele, ahogy vigyorog és gagyog a tükörképének. Szereti az öklét lenyomni a torkán, néha azt hiszem megfullad. Szeret nyálbuborékokat fújni estefelé amikor hurcoljuk körbe-körbe, bemutatva a ház minden szegletét. Nem szereti a hegedű magas hangjait, ilyenkor sírva fakad, de ha Apacuka mélyebb zenét játszik azonnal mosolyog. Mindenféle hangon gagyog, néha azt hiszem megszólal. Minden nap valami addig ismeretlen hang tör elő belőle, ami aztán vagy a kedvence lesz vagy soha többé nem halljuk. Szereti ha rámosolygunk és borzasztóan artikulált hangokat hallatunk, ilyenkor ő is válaszol rájuk. Nem szereti ha egyedül hagyjuk, szereti nézni ahogy teszek-veszek körülötte, a mosogatást különösen. Szereti csapkodni a zörgős könyvét, bár fogni még nehezen fog, azért néha már zsákmányul ejti a piros csörgő vizilovat. Szeret hason lenni, ha jó kedve van átfordul a hátára, ha fáradt akkor kiterül mint egy kis béka. Imádja a zenélő körforgót, egyre jobban, ha meglátja vigyorog és jár a keze lába. Szeret fürödni, és szereti ha pelenkázom, főleg ha legalább háromszor tíz percen belül. Imádja az embereket, nem félős, érdekődve figyel mindenkit. Nem szeret öltözni. Imád reggel felébredni, mindig óriási mosollyal üdvözöl :)

Most hogy ezeket leírtam, rájöttem mennyi mindent szeret csinálni, kedves egy kisember...

Az új évben a körbeforgózenélőmicsoda is sokkal érdekesebb, és jobbat lehet aludni :) Ezek jegyében telt az első napunk a hatalmas szilveszteri buli után, amikoris tíz óra után már ágyban találtam magam, Apacuka hősiesen kitartott tizenegyig, és végül éjfél után Hanga ébresztett a jussát követelve. 

 Két napja este egy hatalmas fürdőlepedőben bohóckodtam Hangának (miközben Apacukával éppen komoly internetezésbe merültek) amikor hirtelen hangosan elkezdett röhögni. De tényleg, más szó eszembe se jutott erre a mélyről feltörő hangos nevetésre. Kati mama aztán felvilágosított hogy a kisbabák nem röhöghetnek :) csak rötyögni tudnak. Szóval akkor rötyög...

 Amikor négy nap után végre hazaértünk nem tudtuk hogy mire számítsunk. De a kis Zabpehely (Apacuka kedvenc neve) egyből megismerte hogy otthon van, és egy kiadós evés után olyan vigyorgásba fogott, hogy biztosak voltunk benne megismeri az otthonát. Soha nem hallott hangokat adott ki, hatalmasakat mosolygott a tükörbe és végre megint gurgulázott, amit úgy látszik csak itthon szeret...