Egy kisember napjai

 A karácsonyi hercehurca alatt Hanga sok karácsonyfát látott, nincs ebben semmi különös. De egyiket sem méltatta figyelemre. Az itthoni fára majdhogynem rá sem nézett, Szombathelyen talán volt valami érdeklődés, ami Ági mama piros masniainak volt köszönhető, de az óriás faliszőnyeget sokkal jobban értékelte. Amikor azonban beléptünk otthon a régi szobámba, teljesen ámulatba esett és két napig le sem vette a szemét a karácsonyfánkról. Hogy mitől volt ez olyan különleges azóta sem tudom...

 Nagyon lemaradtam a bejegyzésekkel, mentségemre szolgáljon hogy nem voltam net közelben. Huszonnegyedikén reggel útra keltünk, Hanga első nagy utazására. Az első cél Szombathely volt, a röpke négy óra autóutat Hanga átaludta. Gondoltam lesz nagy üvöltés mikor megérkezünk, de semmi hiszti, mosolyogva érkezünk és gyorsan teletömte a pociját. A Szenteste jól telt Ági mamáéknál, Maszat hamar kifáradt a sok fényképezésben, mindenki fotózott mindenkit minden helyzetben :) Kapott egy hótaposó csizmát, nagyon komoly :D Aztán tovább utaztunk Győrbe Kati mamáékhoz, akik hosszú percekig nem tértek magukhoz mikor meglátták Hangát. Már majdnem 3 hónap eltelt mikor utoljára látták, nagy volt a változás. És a kis Cukor mosolyogva tűrte a folytonos hurcolást, körülugrálást, jajdeédesezést, autósülésbe be - autósülésből ki rakodást, összevissza evést, szóval most már hivatalosan is egy TÜNDÉR, semmi kétség...

És már olyan okos, hogy tudta hogy nem otthon van, a kedvenc gurgulázó hangját egyszer sem adta ki, amíg 4 nap után haza nem értünk...

 A tegnapi nap gyönyörű fehér volt, Holle anyó egész nap rázta a dunyháját. Hangával a nap nagy részét az ablakban lógva töltöttük,és tátott szájjal néztük a hóesést. Tényleg mintha tollpihék szálltak volna, csodaszép volt. Azért hogy ne unatkozunk, volt fordulás-gyakorlás is, és óriás alvás a puha takarón a pihenőszékben :). Estefelé Apacuka hazaért tetőtől talpig havasan, és hősiesen behurcolta az újrafelhasználható fenyőfánkat a hóviharban. Szóval már fenyőnk is van, csillogó gömbökkel, pici fényekkel, karácsonyi hangulattal...Nem korai ez még? Nem, nálunk ez már évek óta így megy, de erről majd máskor :)

Hát nem hasonlítanak? Az igazi Mofli-pofi fürdés közben érhető el, de még sohasem sikerült megörökíteni, mert ugye éppen mind a  4 kezünk elfoglalt :) De ígérem igyekezni fogunk, hogy az utókor is láthassa ezt a  leírhatalan arcot! Akkor is nagyon maflán tud nézni, amikor este, fürdés előtt Apacuka  véget nem érő hurcolásba kezd, a feje meg majdnem leesik a helyéről, de a világért sem  aludna el, hiszen még hátravan a nap imádott  eseménye. Egy rettentő nyűgös nap után is  megnyugszik, amint belépünk a fürdőszobába  és belekezdünk a "Pancsoló kislány"  nagysikerű sláger éneklésébe. 

 Mostanában észrevettem hogy szereti ha fényképezzük, persze nem sztárolni akarja magát, csak szereti nézni a fényképezőgépet! Nagyon!

 Tegnap este teljesen belemerültem a karácsonyi lapok megírásába, amikor Apacuka kiabálására lettem figyelmes. Maszat eddig hason hevert, majd egyszercsak nagy fejlóbálások közepette átfordult a hátára!!! Majd a kedvemért megismételte a másik irányba, hogy én is tanúja lehessek a nagy fordulásnak, mégiscsak az én lányom is...

 Először méhecskének hívtuk ebben a pulcsiban, de aztán rájöttünk hogy inkább egy fáraóhoz hasonlít :)

Ez meglőtte, ez megsütötte, és ez az iciri-piciri mind megette.

Hetek óta karácsonyi készülődésben vagyunk. Apacuka elmegy vadászni, én megsütöm, és mind megesszük, karácsonyra egy szem se marad. Már 3 adag mézeskalács elpuszításán vagyunk túl, a tegnap sütött linzer se tartja magát sokáig ha rajtam múlik. Hangacuka is aktívan részt vesz a sütésben, a konyhapulton ül a pihenőszékben és figyeli az eseményeket. Kár hogy még nem kóstolhatja meg, pedig látom rajta hogy szívesen lenyalná a fakanalat...

A marcipános szaloncukor és a trüffel receptje a megunhatatlan gasztroblogról van: www.fozzunkolaszul.blogspot.com

 Ma reggelre teljesen fehér lett a táj! Gyönyörű minden, épp csak kidugni nincs kedvem az orrunkat, mert még megfázik (persze nem az én orromat féltem:) Ajándékok becsomagolva, trüffel elkészült tegnap este, a mai terv egy nagy adag mézeskalács, ha Cukorborsó óhajtja megengedni...

Amióta Kati mama megajándékozott bennünket Mikulásra egy pirospöttyös ronggyal,le sem lehet róla szerelni Hangát. Teljesen elbűvöli a Túrórudi minta, és a legnagyobb sírásból is gagyogást varázsol. Tegnap találtam egy többféle anyagból varrt pöttyös párnát, a hatás nem maradt el...

Úgy döntöttem, ha úgyis a net előtt ülök naphosszat, megörökítem egy kisember napjait, aki hozzánk született.

Szombaton már 10 hetes volt Hanga (pofi nevén Mofli :), sok pillanat lejegyzéséről maradtam le, de talán még bepótolhatom, és élvezettel olvassa majd ő is ha megnő. Már olyan sokat nőtt így is, hihetelen egy ilyen kis ember életében mekkora idő 2,5 hónap. Mi meg észre sem vesszük, csak rohannak el mellettünk a napok. Énis most veszem észre hogy minden nap más és más, és egyszerre csak este van, és már "megintmicsináltunkma" érzéssel bújok ágyba...

Ma leesett az első hó, vigyorogva öltöztettem be tetőtől-talpig, azzal a céllal hogy majd jól megmutatom neki a havat. Erre ő üvöltéssel üdvözölte élete első hópelyheit, pedig ő egy igazi kis hógolyó az Apacuka szerint :) Csak a piros pöttyös rongy 3 órán át tartó lóbálása nyugtatta meg, amit persze én lóbáltam,karácsonyi ajándékcsomagolás és trüffelkészítés helyett... de nem baj, ezek megvárnak. Most végre jókedvűen nyomja le a torkán az öklét :D